Szalai Gabriella vagyok és nyelvvizsga-függő. Az elvonó is szóba jöhet. Egy new yorki és egy andalúziai kitérő után végleg Magyarországra költöztem 2004-ben. Logikusnak tűnt, hogy folytatom az angoltanítást, amíg ki nem találom, hogyan tovább. Nem voltam más, mint egy jelentéktelen vidéki angoltanár.

Amikor meguntam a papagájt

Szekszárdon kezdtem, és akkoriban kizárólag nyelvvizsgára készítettem fel, közép és felsőfokra. Rövid időn belül azt vettem észre, hogy 18 magántanítványom van, akik ráadásul folyamatosan postagalambot játszanak, és teszik fel nekem osztálytársaik, és angoltanáraik kérdéseit. Na, meg a szülők! Külön időpontot kértek tőlem, hogy milyen nyelvvizsgát válasszon a csemetéjük.

Amikor kezdett elegem lenni a papagáj pozíciójából, fogtam magam, és létrehoztam egy weboldalt. Egy ismerős srác, Zsolt összedobta húszezer forintért. Ez volt 2005-ben az angolnyelvtanitas.hu őse.

Akkoriban nem volt más rajta, csak a mai nyelvvizsgák összehasonlítása menüpont, egy fórum és egy blog. A napi látogatottság kemény 8-15 fő volt – valószínűleg mind szekszárdiak. Aztán jött a nagy ötlet!

Vissza Puerto Banusba?

Tök jó vagyok nyelvvizsga felkészítésben, a tanítványaim szeretnek, egymásnak ajánlanak, és sikeresen vizsgáznak. Miért ne tennék fel pár nyelvvizsga felkészítő kurzust? E-mailen elküldenék, kijavítanám, visszaküldeném, és otthon dolgozhatnék, amit nagyon imádok, főleg, amikor kint esik az eső. Lehetne akár havi 100 megrendelésem is! Dőlni fog a pénz! Meggazdagodok, visszamegyek Andalúziába, Puerto Banusba, és újra a tengerparton fogok élni.

Túrót! Meg ahogy én azt elképzeltem! Keserves csalódás várt. Persze nem Banus volt a hibás. Akkor még nem tudtam: egy weboldalt feltenni az internetre annyi, mint becsempészni egy kéziratot a Széchenyi könyvtár alagsorába. Kb. ugyanannyian fogják legalábbis olvasni a kettőt. Egy-egy megrendelés persze jött, de Puerto Banus egyre ködösebb álomkép lett.

Aztán jött a fordulópont: Laci, a bátyám, aki szerencsére sokszor helyettem is gondolkodik, felfedezte a marketingcommando.hu weboldalt. Rájöttem: mindent rosszul csináltam!

Vizsgáztat, és ő a Jani!

Feliratkoztam az ingyenes hírlevelükre, és feltett szándékom volt, hogy minden infot, amit ingyen adnak, eltanulok tőlük! Engem nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy feladjam! Nem oda Buda! Frank Sinatra is énekelte: if you can make it there, you can make it anywhere. Ha New Yorkban boldogultam, ez az icipici ország nem fog két vállra fektetni!

Viszonylag hamar rájöttem, hogy az, amit én nyújtok, vagyis a nyelvvizsgák összehasonlítása, egyedülálló a maga nemében. Miért? Mert más angoltanár ezt nem fogja felvállalni. „Jaj! Mit gondolnak majd rólam szakmai körökben?” és „Ha lehúzok egy vizsgát, az még visszaüthet”. (Ennek később szó szerint fültanúja is lettem, amikor egy hivatalos szakértői csapatot akartak felállítani a nyelvvizsgák összehasonlítására, aminek része lettem volna. Csúfos kudarcba fulladt a félelem miatt.)

Persze van, aki véleményt nyilvánít, de az mindenféle alap nélkül teszi ezt. Vizsgáztat, és azt hiszi, ő a Jani! De sose ült be az összes nyelvvizsgára vizsgázóként, sose próbálta ki, milyen a másik oldalon, hogy bánnának vele, ha nem tudnák, hogy angoltanár, sose állt a terem vagy az épület előtt, várva a kilépő vizsgázókra, hogy meginterjúvolja őket. Miért tenné ezt bárki is? Túl sok meddő energia. Ehhez egy igazi fanatikus kell! Például én. Szóval összeszorítottam a fogam, és még csikorgott is, ahogy elkezdtem erőszakosan, vadul nekiesni a marketing tanulásának. Mert rájöttem, e nélkül nem jutok el az emberekhez. De meg is hozta a gyümölcsét!

Király vagyok! - Alsórákoson legalábbis

Végigrágtam magam az online marketing számomra elérhető anyagain. Angolul, magyarul, mindegy! Közben persze próbálkoztam, kísérletezgettem. Minden újra nyitott voltam – sőt, éhes!

Találtam egy tehetséges webdesignert, Bencét, aki a logónkat és a második designunkat készítette, ami olyan volt, mint ma a tanuljtanulni.hu és a tanulokartyak.hu weboldal.

Rájöttem: egyetlen termék nem elég! Elkezdtem termékeket fejleszteni. Ez volt 2005. tavaszán. Felköltöztem Budapestre, bájos kis lakásomba Alsórákoson, amit imádtam, mert saját, szinte légmentesen zárt belső parkja volt „beépített” madárcsicsergéssel. 2006. végén jött az első INSTANT Tanulókártya csomag, amit akkor már második éve használtam nagyon-nagyon sikeresen tanítványaimmal. Dohár Péter Kis angol nyelvtan című könyve ihlette, minden angoltanárok szent olvasmánya. Sokáig ez, az INSTANT Nyelvtan csomag volt a slágertermék. (Aztán átvette a vezető szerepet az INSTANT Vital, és legújabban a beszédkészség fejlesztő INSTANT Listen Hanganyag.)

2006. elején azt hittem, én vagyok a király! Úgy 1000 hírlevélre feliratkozottam volt, kerek 50(!) volt a napi átlag látogatószám. Marha nagy számnak tűnt ez ám akkoriban! Havonta jó pár dicsérő e-mail kaptam, a látogatók imádták az oldalt! De mit szóltak a vizsgaközpontok?

Vajon beperelnek?

A vizsgaközpontok fele utált, mert igazat mondtam, és mert nyíltan. Felbőszült Rigós vizsgáztatók anyáztak a fórumon, és követelték, mondjam meg, nekem milyen diplomám van, hogy így véleményt merek nyilvánítani! Nekem egy szót sem kellett szólni, a látogatók fröcsögtek vissza helyettem.

A TELC-cel egy időben különösen rosszban voltam, azt hittem, be is perelnek hitelrontásért. Emlékszem, fel is készültem rá, hogy meglovagolom a pert, és marketing nyereséggé teszem. Akkoriban ezernyi apró-pici új vizsgahelyük volt, amiket egyáltalán nem kontrolláltak. Persze hogy néhol emberhez nem méltó körülmények voltak! Nem is értem, miért csodálkoztak ezen.

Egy sztorira máig emlékszem, egy vizsgahelyre, ahol kint váratták a vizsgázókat az utcán a vizsga kezdetéig, és a szünetben hasonlóan kitessékelték őket az utcára. És aznap végig zuhogott az eső. Én persze tudtam minden anomáliáról!

A vizsgaközpontok nem, mert a vizsgázók sose mernek reklamálni. Mindenki retteg, hogy bosszút állnak a pontjain. De nekem azért megírták e-mailben. Sok keserves panaszt kaptam, és ezeket rendre nyilvánosságra is hoztam. Akkoriban már napi 200 körül volt a látogatószám, vagyis azért páran látták is, amit írtam. Persze rendesen utáltak is ezért a rossz fiúk, de ez nem zavart. A munkám részének tekintettem.

Az EUROEXAM viszont jó volt a kapcsolatot alakított ki velem. Csont profik voltak a vizsgákon is, ahol inkognitóban megjelentem, és a marketing munkájuk is példás volt! Máig nincs hozzájuk fogható vizsgaközpont. Volt, aki reklámlehetőséget látott bennem, mint például a BME, akik az ingyenes próbavizsga lehetőségeiket nálam reklámoztatták a hírlevélben. Volt olyan, aki meghívott, hogy beszéljünk, mert szeretne felkerülni a weboldalra. Hú, hogy örültem! Aztán az utolsó vizsgaközpont, ahova ellátogattam már egy táskányi ajándékkal bocsátott utamra. Hja, a népszerűség… :) De aztán jött az új küldetés.

Forradalmat csinálok!

2007-ben jött a szenvedély. Közvetlenül az első igazi sikerek után, ahogy az mindig történik a vállalkozói létben. És ekkorra érett meg az a marketingtudás, ami elhozott idáig, és visz tovább előre. Új küldetésem lett: rájöttem, hogy a legnagyobb bibi az, hogy nem tudnak az emberek tanulni. Sem nyelvet, sem mást. Nekem ez akkora már nagyon ment.

New Yorkban is a tudásvágy hajtott. Más magyar lányok gazdag férjet akartak. Nekem kevés volt a pénz, annak a forrásához akartam eljutni: a tudás kellett, amiből a pénz lett. Itthon aztán ez az egész átalakult küldetésvággyá. Forradalmat akartam! Egy olyan komoly rést akartam betömni az ország versenyképességén, amit hitem szerint senki más nem tud. Én vagyok erre a megfelelő ember.

Ez a tudásvágy aztán elvitt következő állomásomig: a tanuljtanulni.hu weboldalig, és az angolnyelvtanitas.hu átalakításig. Persze buktatók azért itt is voltak.

Vér és verejték

Ekkorra jócskán 15 ezer felett jártunk a hírlevélre feliratkozottak számában, az egyedi látogatók száma pedig napi ezer körül volt. De ne legyenek illúzióid!

Sok mélypont volt, amikor depresszió és kiégés közeli állapotba kerültem, és onnan kellett felállnom. Sokat hibáztam, bénáztam, sok bukást éltem meg. Személyes veszteségek is értek: 2009-ben Apu után Anyu haldoklása, majd halála jó másfél évig szinte képtelenné tett a produktív munkára.

A barátaim is folyton panaszkodtak: nem igaz, hogy ennyire elfoglalt vagyok! De hogy is érthetnék? Ők mind bérből és fizetésből élnek. Vagyis az ő idejüket megfizeti valaki, és így a munkával töltött idejüknek értéke van. Ezzel szemben, az én munkavégzésre fordított időm totálisan értéktelen. Számomra, és minden vállalkozó számára értéke csakis a „produktumnak”, vagyis a munka végeredményének van. Az, hogy mennyi időt töltöttél a munkával, senkit nem hat meg. Ilyen szempontból egy nap vagy egy év ugyanannyiba kerül. Ezért létfeltétel számunkra a tanulás, mert ahhoz, hogy fejlődjünk, nőjünk, napról-napra több értéket termelnünk ugyanannyi idő alatt. Követhető?

Betegszabadság? Ugye viccelsz? 2005. óta szedek a gyógyszertárban kapható vitamin-utánzatok helyett orbitális dózisú valódi vitaminokat, mert nem eshetek ki egy napra sem. Mellesleg, nem is voltam beteg egy napot, egy órát sem azóta. Hétvége? A vállalkozás indítása utáni első 2 évben? Nevetnem kell! A hétvége arra jó, hogy behozd az elmaradásod kb. egytizedét. Nyári vakáció? Na, ez az év vicce – szó szerint. Szóval, míg az ország fele szitokszóként kezeli azt, hogy „vállalkozó” (büdös, rohadt csaló mind, ugye?), a legtöbbjük, mint én, vérrel és verejtékkel írják a saját sztorijukat. És persze szívvel is, ez elkerülhetetlen bármilyen happy endhez. De tudod mi volt a legnehezebb az egész úton?

A leggigantikusabb átalakítás

Azt a pontot, amikor az egyszemélyes vállalkozásod többszemélyessé alakul nagyon nehéz meglépni. Persze erre az összes külföldi szakirodalom felkészít, és elmondják, sokan azért adják fel a vállalkozásukat, mert rájönnek, hogy minden energiájukat belefektették, de nem jön vissza. Ennek persze egyszerű az oka: ők nem a cégükön dolgoznak, hanem a cégükben. Egy pici toldaléknyi különbség. A siker titka, ahogy a V-mítosz című eszeveszetten jó könyv is írja. Nos, ezt a pontot is megléptem, és stílszerűen az Angol utcában nyitottam meg az első irodát, ahol Brigi, Anikó és most Lóri segít nekem. Egyszeriben vége lett a boldog békeidőknek, amikor még saját kezűleg csomagoltam és cipelgettem egy héten kétszer a rendeléseket a Zugló egyes postára.

Azt mondják, a cégeknek folyamatosan alkalmazkodniuk kell a környezetükhöz. Én ennek részben ellentmondanék. Szerintem egy céget, főleg, ha az online piacon mozog, háromévente teljesen le kell rombolni, a talajt fel kell szántani, sóval behinteni, és a semmiből újra kell álmodni valahol máshol. A változások ugyanis olyan meredekek, hogy az állandó toldozgatás-foldozgatás egyszerűen nem elég. Radikális lépésekre van szükség. Most is folyik egy ilyen átalakítás – és ennél gigantikusabbat még sosem éltünk meg.

Egy pohár hűs víz a nagy melegben

Mivel azóta vidékre költöztem, Gemencbe, a Nemzeti Park szélére, pár lépéssel a már szigorúan védett területtől (integess, ha az M6-oson látod a Gemenc táblát Szekszárd magasságában!), stílszerűen egy élővilágból vett hasonlattal élnék. Az angolnyelvtanitas.hu túl komplex lett: egy bokor, amely inkább terebélyesedik, de nem magasodik, mint egy fa. Ezért most lemetszem az oldalágakat, és átültetem őket másik domainek alá, és engedem magasodni a fő ágat. Az angolnyelvtanitas.hu innentől kizárólag az angol nyelv tanulásának technikájával fog foglalkozni, a nyelvvizsgák és az angoltanulás áttevődik más domainek alá. Hogy hova? Az még titok. Egy biztos: ez azzal fog járni, hogy több értéket tudok adni neked, mert pontosan azt tudom adni, amire épp a legnagyobb szükséged van.

Mi, a fremenek a sivatagbolygón

A köszönetnyilvánítás fontos. Ezért ezúton is köszönöm neked, hogy ellátogattál ide, egész idáig eljutottál az olvasásban. Ne menj el anélkül, hogy feliratkoznál itt a hírlevélre, mert az én dolgom az, hogy Neked értéket adjak – ráadásul teljesen ingyen. Hiszem, hogy az élet igazságos, és előbb-utóbb megjön ennek a hozadéka. És emiatt sokat adok – persze puszta önzésből! 2010. májusig 54 darab ingyenes tanulmányt, több mint 600 oldalnyi értékes anyagot küldtem ki hírlevélben, és ezt nem fogom abbahagyni. A forrásaim ugyanis kimeríthetetlenek. És még egy utolsó köszönet, a sztori utánad legfontosabb szereplőjének.

Szeretném megköszönni a magyar államnak az elém tett akadályokat. Megkeményítettek. Ha a cél nem a gazdasági fejlődés, hanem egy nagyon kicsi, de kemény, harcedzett és elszánt vállalkozói mag kitermelése, akkor ügyes a stratégia! Tisztára Frank Herbert, a fremenek és az Arrakis, a sivatagbolygó.

Jó szívvel adtak hegynyi járulékterheket, amik igen hatékonyan fogják vissza a foglalkoztatást, és így a fejlődést, évről-évre növekvő és bonyolódó adminisztrációs terheket, amik sikeresen csökkentik a munka hatékonyságát mélyen a nemzetközi szintek alá. És az all-time-favourite, a leges-legnagyobb akadály, amit ha orvosolnának, akkor hirtelen az egész világ mosolyogna: káosz-elméletre épített, havonta változtatott adótörvények, amin az APEH sem igazodik ki (vagy három munkatársa háromféleképpen – de csak addig, amíg meg nem kérdezünk egy negyediket – és szomorú, de itt tapasztalatból beszélek). Ez az igazi, nem a Coca-Cola!

De nem várok jobbat. Üzenem az összes döntéshozónak: ember legyen a talpán, aki engem, minket víz alatt tart! A döntéshozók tettei, és főleg, mulasztásai ellenére is emelem ennek az országnak a versenyképességét puszta akarattal és tudással – mert ezek az egyetlen fegyvereim.

Köszönöm, hogy meghallgattál! A további blogbejegyzésekben az útról lesz szó, ami még előttem áll. Ha mellém állnál, használd az angolnyelvtanitas.hu weboldalán lévő tudást, hogy előrébb juss – egyenest a céljaid felé!