Úgy egy hónapja történt, hogy annak rendje és módja szerint meghirdettem, hogy jön-jön-jön egy vadi új tanulókártya csomag. Instant Verbs lesz a neve, és egy különleges tanulási rendszerrel segít legyőzni a mutáns szörny phrasal verb-öket. És éjjeleken át nyomtuk a melót! Túlzás nélkül.

 

Judit, Dia, Julcsi, Gabi, és én Gabi (már osztódtam, ketten vagyunk). Meg is lett az eredménye: TOTÁLIS rekord. SOHA ennyi kártyacsomagot nem rendeltek tőlem ilyen rövid idő alatt. A fellegekben jártam. Egész addig, amíg észre nem vettem egy mega-giga bakit.

 

Aztán percekig ültem, és üres aggyal bámultam a monitort, és csak az térített magamhoz, hogy a kutya elkezdte a lógó kezemet nyalogatni. (Na jó, itt túloztam. Nem vagyok egy sokkolható fajta. De jól hangzott, nem? :) Kiderült: egy fura véletlen folytán rossz tanulókártya csomag szövegeit mutattuk be a weboldalon szereplő képen. Minden jó volt, csak a mintakártyák nem stimmeltek...és így zajlott le a TELJES promóció! Most pótolom, ezt a képet kellett volna kitennünk:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

És ha már őszinteségi rohamom van, menjünk tovább.

 

Úgy folytatódott a dolog, hogy elszállt a hard drive-om. Egy rakás anyagom tűnt el. Természetesen benne a Verb tanulókártya csomaghoz tervezett bónusz anyagokkal, és kártyacsomag alapjául szolgáló index file-lal - amiből kiindul az EGÉSZ tananyag-fejlesztési folyamat!

 

Gabi, új munkatársunk, egy egész hétvégét végigdolgozott, hogy pótolja az össze-vissza jegyzetelt alapanyagból a dolgot…de sikerült! Lelkileg már felkészültem, hogy úgy két hetet késünk vele, nem is tudom, hogy nem sikerült. :)

 

De az igazi poén az, hogy itt még nincs vége a sztorinak.

 

A dobozokat jó előre megrendeltük. Majd amikor megérkeztek a belevaló kártyák, kiderült, hogy a nyomda véletlenül vastagabb papírra nyomtatta őket. ÉS a kártyák NEM FÉRTEK BELE a dobozba! Pedig Judit és Dia keményen próbálta őket belegyömöszölni. :) Aztán Judit felhívott. Volna. Ha elért volna…

 

De én egy kétnapos, reggel 8-zól este 8-ig tartó konferencián voltam kikapcsolt mobillal. Naná, hogy pont egy ilyen krízishelyzetben nem vagyok elérhető!

 

Judit egy röpke pillanatra ideg-összeomlás közeli állapotba került – ahogy a hangján hallottam, amikor isteni sugallatra felhívtam ebédidőben. De aztán kitűnően vette az akadályt, apait-anyait beleadott, túlórázott, és az utolsó telefonhívásból ítélve végkimerült. Nagyon büszke vagyok rá! (Illetve, rájuk. Diát ki ne felejtsük!)

 

A vége persze happy end: BŐSÉGES kompenzációt kaptunk érte a nyomdától. Halkan vallom csak be: még mi jártunk ezzel jól! (Huh, ezt gyorsan meg is írom Gábornak, nehogy itt olvassa először. :) És mint nemrég kiderült, olyan sok adatom sem veszett el, mert az archivált dolgok azért megvannak. Plusz kaptam egy vadi új, másfélszer akkora hard drive-ot a gépembe.  :)

 

Szóval kiderült: a felsőbb hatalmakkal jóban lenni igen-igen hasznos. Mert segítséget aztán kaptunk bőven! És a végszó: durván rekordokat döntöttünk az Instant Verbs kártyacsomag előrendelési promóciójával, és valóban szép eredmény a két hét alatt négyhavi bevétel, de meg is dolgoztunk érte!