Tegnap, szombaton délután kiültem a teraszra, és a cég életében először fedezeti pont elemzést végeztem. Tudom-tudom. A cég, mint szervezet másfél éves, a weboldal meg öt, úgyhogy már réges-rég meg kellett volna ezt csinálnom. De most ütköztem bele annyira intenzíven a cég növekedéséből adódó problémákba, hogy végre rákényszerítsen egy olyan dologra, amit nagyon utálok: pénzügyekkel való foglalkozásra. És végre kitaláltam egy olyan rendszert, amitől nyugodtan fogok aludni az éjszaka. Meg is mutatom neked, ha tetszik, használd!
Pénzügyi averzióimat is mutatja, hogy a bankkontrolling volt az egyetlen óra a főiskolán, amibe belealudtam. Illetve az összes iskolám alatt. Merthogy az iskoláimat rettenetesen élveztem – ahogy a tanulást magát is. De valahogy a pénzügyi tárgyak tanulásával mindig komoly motivációs problémáim voltak. Gyermeki lélekkel úgy éreztem, a pénzügy fantáziátlan, merev, szabálykövető és magába forduló embereknek való. Most viszont fordulóponthoz érkeztem, és a véleményem gyökerestől megváltozott.
Persze, a főiskolán tanítják mi az a cash-flow, de azt nem, hogyan lehet egy cég gazdálkodását egyensúlyban tartani, még a növekedés fokozottan forrásigényes fázisában is. De mivel körülbelül egy éve érlelődik bennem a gondolat, hogy muszáj lesz egyszer beletanulnom a pénzügybe, volt időm körülnézni – és szerencsére az interneten bármilyen tudást fel lehet szedni. Erre a csodálatos pénzügyi rendszerre még a cég megalapítása előtt rátaláltam, úgyhogy szerencsére már akkor olyan bankot választottam, ahol ennek a megvalósítása lehetséges. Vagyis, helyesbítek, ez mindenhol lehetséges, csak mindenhol máshol drága.
A rendszer lényege, hogy az ember nyit pár alszámlát, és az egyes alszámlákhoz célt rendel: nálam például most van bérköltség alszámla, ÁFA alszámla, majd később ezek kiegészülnek egy marketing, és egy termék-fejlesztés alszámlával. Hetente a beérkező bevételek bizonyos százalékát az alszámlákra utalja az ember. Hogy mennyit, azt csak a cégvezető tudja, tapasztalatból. Mivel nálam a bérköltség adja a fix költségek (kapaszkodj meg!) 62%-át, nálam a bérköltség alszámlára viszonylag sok megy, a bevétel 20%-a. És mivel a cégbe beáramló pénzből nem veszek ki, hanem elköltöm fejlesztésre és növekedésre, az ÁFA alszámla alacsony: 10%-ot kap. Az alszámlák között nincs „eltartás”, vagyis az ÁFA alszámláról nem lehet béreket fizetni, a bér alszámláról pedig nem utalhatok mondjuk a nyomdának. A rendszer szigorú, nem enged ugyan rugalmasságot (ami elsőre butaságnak hangzik), de 100%-ig biztosítja a cég likviditását. Soha nincs késés egyetlen számlával sem. De miért drága ez a rendszer minden bankban?
Elég vicces, de egyedül a CIB bank biztosítja azt, hogy díjmentesen nyitsz alszámlát ÉS az alszámláknak nincs számlavezetési díja ÉS nincs forgalmi jutalék a főszámla és az alszámlák közötti pénzmozgásra. Erre a háromra együtt egyetlen másik bank sem képes. Pedig nem a CIB-ben szerettem volna bankszámlát nyitni, mert a Budapest Bank internetbank felülete nekem jobban bejön, és a költségek totál ugyanazok voltak, de hát nem hagytak nekem sok választást. De végezetül nézzük meg azt is, hogy működik a rendszer. Nos, igen egyszerű.
Amikor megjön a bérszámfejtés Erikától, a könyvelőnktől, akkor megnézem, mekkora összeget kell utalnom (aztán felszisszenek, mert eszembe jut, hogy ezzel a pénzzel milyen gondatlanul bánnak odafent, és hogy ezzel mennyire nem tisztelik a munkámat), majd átvezetem a főszámlára, és onnan utalom el. Az átvezetés azonnali, még hétvégén is. Egyetlen percbe telik a token kód bepötyögésével is, nem többe, és ez a perc megéri a nyugalmat, hogy sosem lesz gond, ha megérkezik egy számla, mert mindig van tartalék.
Tetszik? Használd!
