Amikor vasárnap délután értesülsz arról, hogy egy nehezen pótolható munkatársad, egy futó promóciós kampány közepén, másnap, vagyis hétfő reggel már nem tud dolgozni jönni,  akkor két dolgot tehetsz: pánikba esel és nyalogatod a sebeidet, vagy felszegett állal kezeled a krízishelyzetet.

Letettem mindent a kezemből, és leültem gondolkodni pár percre. Majd kisvártatva, fogva gondolkodásom eredményét (értsd: csekklista), elkezdtem intézkedni. Szerencse a szerencsétlenségben: már javában folytak a felvételik Lóri helyére: a jelöltek beküldték az önéletrajzukat, átestek az első szűrőn, vagyis visszaküldték az informatikai képességfelmérőket és a személyiségfelmérőket, sőt jó 5 órát is eltöltöttem már addigra azok tüzetes átvizsgálásával és kijegyzetelésével. Az interjúk szerdán lettek volna. A megoldás végül is egyszerű, gyors és fájdalommentes volt, és egy óra múlva már a kutyával sétáltam az erdőben.

Lórinak küldtem egy kedves levelet, írtam, hogy szóljon, ha a jövőben bármiben segíthetek, és hogy sok sikert kívánok a továbbiakban. Aztán sikerült mindenkivel lebeszélni, hogy az interjúk hétfőn lesznek szerda helyett. Mindenki kedves volt, motivált, és még azt is megértették, hogy kedden már munkanap van – annak ellenére, hogy a döntésről csak hétfő este értesülnek az utolsó interjú után. Így csak egy napra zárt be az iroda. Az ég is mellettem állt.

Szomorú, hogy milyen jó képességű emberek vannak munka mellett. A hat ember bármelyikét el tudtam volna képzelni nálunk irodavezetőként. Hogy miért Anett fogott meg mégis? Majd a kiválasztás rendszeréről még írok egy blogbejegyzést, mert megérdemli, de most csak annyit, hogy az ún. „KO” kritériumok között az első volt a pozitív gondolkodás, hozzáállás, és a természetes kedvesség. Anettből pedig ez sugárzik. Biztosan majd rád is, ahogy kapcsolatba kerülsz vele a www.angolnyelvtanitas.hu weboldalon keresztül.