Évek óta kapom vissza a véleményeket: nagyon olcsók az angol tanulókártyák. Való igaz, 2006 óta nem volt igazi áremelés, még az 5%-os Áfa emelés egy részét is lenyeltük anno. Pedig a papír ára például évente háromszor emelkedik. A többiről ne is beszéljünk, csak elszáll mindenkinek az agya. (Múltkor a Raiffeisen Bank hívott telefonon: ugyan már fizessem be a teljes törlesztőrészletem, ne csak egy részét. Válaszul csak annyit mondtam: bocsi, már nem tudom követni az emelkedését! :)
Ráadásul önző okom is van az áremelésre: növekedni akarok! Szépen gyarapodunk, de túl lassan! Áttörést akarok! Szeretném végre felforgatni, ahogy a magyar felnőttek az angol nyelvtanulásról gondolkodnak. Nagyon sok helyre kell ehhez eljutnunk. Ez az áremelés pedig visszarakja azt a fejlődéshez elengedhetetlen profittartalékot, amelynek segítségével új munkatársakat vehetek fel, új termékeket és szolgáltatásokat fejleszthetek ki. Persze, egy 50%-os áremelés meredek lépés. Ugyanazt a terméket nem lehet eladni ennyivel többért. De nem is teszem.
A tanulókártyák teljesen átalakulnak. Egy komplett tanulási rendszert fogok adni a csomagban, és ha ezentúl valaki szókártyáknak hívja őket, komoly fejmosásban fog részesülni! :)
Az érték a kulcs
Szinte bármely magyar vállalkozó elmondaná: őrült lépés egy ilyen áremelés, inkább akciózz! (Hülyeség, de ebbe most ne menjünk bele.)
Két ok miatt is megléphetem, sőt, meg kell lépnem ezt az áremelést.
Elsősorban azért, mert ez a termék eddig is ennyit ért. Önmagában is! (Ahogy azt múltkor Weiser István a fejemhez vágta a Super8 tréningen. :) Az egyetlen versenytársam terméke nem több dobozokba rakott cetliknél, rajtuk angol és magyar szavakkal. Nem ad bevethető nyelvtudást, igazából csak látszat-tevékenység tanulni vele. Az én gyermekeim nyelvtanulási problémákat oldanak meg. Mögöttük komoly módszertan van, amely célkeresztben a nyelvtanulók gyakorlati, mindennapi sikereit tartja. (A szakmai részről órákat tudnék mesélni, úgyhogy itt és most abba is hagyom.)
Másodszor pedig az áremelés után annyival több érték kerül a csomagba, hogy nem 5e, hanem 15e Ft-ot fog érni. Végeredményben tehát megint ott vagyok, ahol a part szakad: újra túl olcsó leszek. :) Andrásnak, egy másik (de sokkal kedvesebb) versenytársamnak el sem árulom. Örül, hogy végre árat emelek, már régóta mondogatja, de ha megtudná, hogy a csomagban foglalt értéket is többszörözöm... :)
Az a baj, hogy karakteremtől idegen a csak prémium vásárlóknak való értékesítés. Rolex boltot sosem fogok nyitni, ezt már kiderítettem magamról. Szeretem segíteni a limitált anyagi lehetőségekkel rendelkező, de ambiciózus embereket is. Ez az én hátterem is, nem hagyhatom teljesen magam mögött.
És hogy hogyan alakul a cég sorsa az áremelés után? Na, ez engem is érdekel. Majd itt, a blogban leírom. :)
